A „lúgosítás” kifejezés az emésztéssel és általában az egészséggel kapcsolatban rendkívül elterjedt, ugyanakkor gyakran félreértelmezett fogalom. A köznyelvben sokszor azt sugallja, hogy a szervezet „elsavasodása” egyensúlytalanság, amelyet lúgosító hatásokkal lehet helyreállítani. Az élettani valóság ennél jóval pontosabban szabályozott, és szervenként eltérő pH-viszonyokon alapul. Cikkünkben tisztázzuk, mit jelent valójában a pH a szervezetben, miért nem értelmezhető a „teljes test lúgosítása” fogalma élettanilag, és hogyan működik a bikarbonát-rendszer szerepe az emésztésben. A cél a gyakori félreértések rendszerszintű tisztázása, különösen az emésztési panaszok és ásványvizek kapcsán.

A magnézium nem egyetlen, egységes hatóanyagként van jelen az étrend-kiegészítőkben, hanem különböző kötési formákban, amelyek jelentősen befolyásolják a felszívódást és a biológiai hasznosulást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az azonos magnéziumtartalom nem feltétlenül azonos hatékonyságot eredményez. A különböző formák eltérő módon támogatják a szervezet működését – legyen szó idegrendszeri egyensúlyról, fizikai terhelésről vagy általános ásványianyag-pótlásról. Éppen ezért a megfelelő forma kiválasztása nem részletkérdés, hanem a hatékonyság egyik kulcstényezője.

A gyomorégés, a kellemetlen mellkasi égő érzés vagy a nyelőcsőbe való, savas visszaáramlás hátterében a köznyelv gyakran „gyomorsavtúltengést” feltételez. A valóság azonban ennél összetettebb: sok esetben nem a gyomorsav mennyisége, hanem annak eloszlása, valamint az emésztőrendszer szabályozási egyensúlyának zavara áll a tünetek mögött. Írásunkban megvizsgáljuk, mi a gyomorsav fiziológiai szerepe, mi történik reflux esetén, s miért nem minden esetben a gyomorsav magas mennyisége a fenti tünetek kiváltó oka. A folyamat pontosabb megértése segít abban is, hogy a különböző támogató megoldásokat – például az ásványvizek szerepét – megfelelő kontextusban értelmezzük.